Nevek

György

Értelmetlen, ha az ajtót húzza,

Tőle kérdezed, hogy finom-e a hurka,

Sárkányölőként kapta fel a világhír,

Pedig a jelentése: aki a földet műveli.

Luca

Sokáig készül a széke,

Hogy aztán arra fellépve,

Mindenkinek világossá váljon,

Kik köztünk a boszorkányok.

Emese

Álmában a turul,

Azt a hírt hozta,

Hogy e földön eztán,

A fiai uralkodnak. 

Tünde

Mint gyorsan elenyésző, röpke fény,

Úgy villan lényedben kéken fönn a tél,

Úgy hiszed, a szerelmet egy almafa alatt leléd?

Őrizd hát és egy szép napon valóban elér! 

Zsófia

A régi görögök benne látták a bölcsességet,

Később becéző keze lett Ady Endrének,

És hát ő volt Szinyei titokzatossága,

Mikor mezőn ült, fák előtt, lila ruhában. 

Balázs

Bár megfejtetlen az eredete,

De ha hirtelen, akkor hűbele,

Emléknapján a keresztbe tett gyertyák,

A torkunkat a bajtól megoltalmazzák. 

Pál

A termetében kicsi,

A fordultában nagy,

S aki őt meg nem érti,

Azt bizony otthagy! 

Ágnes

Eredendően szűziesen szemérmes,

Mégis a napja a férjjövendölésnek,

Ha érkezése együtt jár nagy hideggel,

Vince lesz majd az, ki engesztel. 

Antal

A latin időkben egy nemzetségnek volt a névadója,

Majd Gödöllőn hercegek sorának is eképpen szóltak,

Tamburásként a Villa Negrának volt a lakója,

De legismertebb, mint a szegények oltalmazója. 

Veronika

A görögök a haját az égbolton fedezték fel,

Rómában a győzelmet hozót róla nevezték el,

Hasznát vették a keresztúton a kendőjének,

Így fordították aztán tévesen igaz képnek.

Ádám

Az ember, aki biz a földből való,

Kosztümében nincs rajta takaró,

S mikor így szólították: hol vagy?

Éppen elbújt egy alkalmas bokorban.

Tamás

Ikernek indult ő valamikor régen,

Majd arról ismerték, hogy nem hitt a szemének,

Ám miután ujjait helyezte azokra a sebekre,

Többé nem rázta fejét hitetlenkedve. 

Judit

A könyvében az a hősies történet szól róla,

Melyben megigézte vezérét Nabukodonozornak,

Megmentve ez által a hadakkal körbevett városát,

Manapság polgárként vitt győzelemre jó néhány huszárt. 

Ferenc

Olasz nyelven azt jelenti, hogy francia,

Mégis így volt ismert a leghíresebb hazánkfia,

Ha város, akkor a kilencedik a sorban,

Ám a második lakott a vörös toronyban. 

Katalin

Ősrégi tapasztalat szerint, amikor ő kopog,

Akkor a Karácsony minden bizonnyal tocsog,

Egykoron ötven bölcs szállt vele vitába,

De nem jelenthettek akadályt a tisztának.

Erzsébet

Szemérmetes, ha Fejenagynak párja,

Ám ha függő, átível Pestről Budára,

A második áll élén a nemzetközösségnek,

És hát Istennek ő maga az esküvése. 

Márton

A hadak istenéhez tartozó legény,

Ki ebből adódóan izgága és merész,

A ludak hajdan elárulták búvóhelyét,

Így hát nem veti meg belőlük a pecsenyét. 

Károly

Vannak, kik mindjárt a turullal hozzák hírbe,

Mások szerint szimplán legény a jelentése,

Legnagyobb viselője egy császárrá lett frank,

A legmókásabbat pedig magával vonszolja Frakk. 

Marianna

Az óceán legmélyéhez a nevét adta,

Franciaországnak allegorikus alakja,

Kezdete az Isten bárányának anyja,

De a végét már a nagyanyjáról kapta.