Futás

 Bár azt tartják róla, hogy szégyen,
Hasznos, ha nem akarjuk, hogy valaki utolérjen,
A helyváltoztatásnak az egyik formája,
Hol szükség van némi gyorsaságra.

Zaj

Egy olyan fajtája a hangnak,
Mely a füledet igencsak zargatja,
Az utcai csak kellemetlen,
De a pokoli meg is öli a csendet.

Zászló

Téglalap formájú főképpen,
Színes szövet, mely a szélben,
Lengedezve a jelképe,
Valamely közösségnek.



Térkép

 A világ valamely részletének,
Arányosan kicsinyített képe,
Melyet azért veszel kézbe,
Hogy odatalálj ából bébe.

Galamb

A lusta egész nap azt várja,
Hogy sülve repül a szájába,
Mint a tojó, mondják rája,
Ki tipeg-topog egyfolytába.

Flamingó

Kérdőjelet formáz a nyaka,
Egy lábon állva alszik éjszaka,
A nevét a lángról kapta,
Pedig színét az étrendje adja.

Komód

Bár alacsonyabb, mint a bátyja,
Szintén a ruháid zárja magába,
A fiókjaiban leggyakrabban,
Alsóneműk és zoknik laknak.

Fotel

Kárpitos és karos,
Ülésre alkalmatos,
Harcosait onnan ismered meg,
Hogy dumálnak, de nem cselekednek.

Szőnyeg

Bár van belőle fali,
Legtöbbször a padlót fedi,
A perzsa az egyik ismert fajtája,
Gyakran söprik a problémát alája.

Vízisikló

A leginkább ismert azonosítója,
Hogy nyakszirt foltja, félhold forma,
Bár lábak nélkül tekereg a porban,
Annál ügyesebben úszik a folyóban.

Fűzfa

Hajlékony a vesszője,
Gyakran síp lesz belőle,
Szomorú a legismertebb fajta,
Akkor is, ha rézangyal fütyül rajta.

Bükk

A törzse sima, egyenes,
Levele tojásdad és erezett,
Termése kupacsos makkocska,
Hegynek is lett a névadója.

Kaméleon

Nyelvével kapja el a rovarokat,
Melyeket ebédre jóízűen elfogyaszt,
És mindig úgy rejtezik el,
Hogy a környezete színeit veszi fel.

Platán

Szép világos a törzse,
Lapokban válik le a kérge,
Gömb alakú a termése,
Az álma Adyt ihleté meg.

Szakács

Kezdőként kukta,
Séfként jut csúcsra,
Fakanállal kezében,
Készíti az ebéded,
Azt mondja a bölcsesség,
A legjobb mégis az éhség.

Hatvankilenc

Csak azt mondom: Woodstock,
Ember a Holdon,
És összekapcsolták a gépeket,
Amiből lett aztán az Internet.

Nyárfa

Toronymagas jegenye,
Szélben rezeg a levele,
Tavasszal a sok apró magja,
Szállingózik fehér pamacsban.

Huszonkettő

Egyszerre ennyien kergetőznek,
A focipályán a labdával,
És olyannyira különleges,
Hogy van neki saját csapdája.

Tizenhárom

Babonából gyakran kimarad,
Magas házban és repülőgépen,
Jellemzője az aradi vértanúknak,
És nincs nélküle Luca széke.

Akác

Amerikából azért érkeztem,
Hogy a homok kevésbé terjedjen,
Akár fehér vagyok, akár lila,
Tüskékkel ügyelek az ágaimra.

Gesztenyefa

A szelíd termése ehető,
A vadé pedig nem,
Levele formája hajaz,
Egy óriás tenyerére.