Futás

 Bár azt tartják róla, hogy szégyen,
Hasznos, ha nem akarjuk, hogy valaki utolérjen,
A helyváltoztatásnak az egyik formája,
Hol szükség van némi gyorsaságra.

Zaj

Egy olyan fajtája a hangnak,
Mely a füledet igencsak zargatja,

Az utcai csak kellemetlen,

De a pokoli meg is öli a csendet.

Zászló

Téglalap formájú főképpen,
Színes szövet, mely a szélben,
Lengedezve a jelképe,
Valamely közösségnek.

Térkép

 A világ valamely részletének,
Arányosan kicsinyített képe,

Melyet azért veszel kézbe,

Hogy odatalálj ából bébe.

Galamb

A lusta egész nap azt várja,

Hogy sülve repül a szájába,

Mint a tojó, mondják rája,

Ki tipeg-topog egyfolytába.

Flamingó

Kérdőjelet formáz a nyaka,

Egy lábon állva alszik éjszaka,

A nevét a lángról kapta,

Pedig színét az étrendje adja.

Komód

Bár alacsonyabb, mint a bátyja,

Szintén a ruháid zárja magába,

A fiókjaiban leggyakrabban,

Alsóneműk és zoknik laknak.

Fotel

Kárpitos és karos,

Ülésre alkalmatos,

Harcosait onnan ismered meg,

Hogy dumálnak, de nem cselekednek.

Szőnyeg

Bár van belőle fali,

Legtöbbször a padlót fedi,

A perzsa az egyik ismert fajtája,

Gyakran söprik a problémát alája.

Vízisikló

A leginkább ismert azonosítója,

Hogy nyakszirt foltja, félhold forma,

Bár lábak nélkül tekereg a porban,

Annál ügyesebben úszik a folyóban.

Fűzfa

Hajlékony a vesszője,

Gyakran síp lesz belőle,

Szomorú a legismertebb fajta,

Akkor is, ha rézangyal fütyül rajta.

Bükk

A törzse sima, egyenes,
Levele tojásdad és erezett,

Termése kupacsos makkocska,

Hegynek is lett a névadója.

Kaméleon

Nyelvével kapja el a rovarokat,

Melyeket ebédre jóízűen elfogyaszt,

És mindig úgy rejtezik el,

Hogy a környezete színeit veszi fel.

Platán

Szép világos a törzse,

Lapokban válik le a kérge,

Gömb alakú a termése,

Az álma Adyt ihleté meg.

Szakács

Kezdőként kukta,

Séfként jut csúcsra,

Fakanállal kezében,

Készíti az ebéded,

Azt mondja a bölcsesség,

A legjobb mégis az éhség.

Nyírfa

A kérge fehér alapon,
Fekete tarka,
Tavasszal csüng rajta,
Milliónyi barka.

Hatvankilenc

Csak azt mondom: Woodstock,
Ember a Holdon,
És összekapcsolták a gépeket,
Amiből lett aztán az Internet.

Nyárfa

Toronymagas jegenye,
Szélben rezeg a levele,
Tavasszal a sok apró magja,
Szállingózik fehér pamacsban.

Huszonkettő

Egyszerre ennyien kergetőznek,
A focipályán a labdával,
És olyannyira különleges,
Hogy van neki saját csapdája.

Tizenhárom

Babonából gyakran kimarad,

Magas házban és repülőgépen,

Jellemzője az aradi vértanúknak,

És nincs nélküle Luca széke.

Akác

Amerikából azért érkeztem,

Hogy a homok kevésbé terjedjen,

Akár fehér vagyok, akár lila,

Tüskékkel ügyelek az ágaimra.

Gesztenyefa

A szelíd termése ehető,

A vadé pedig nem,

Levele formája hajaz,

Egy óriás tenyerére.