Fűzfa

Hajlékony a vesszője,

Gyakran síp lesz belőle,

Szomorú a legismertebb fajta,

Akkor is, ha rézangyal fütyül rajta.

Bükk

A törzse sima, egyenes,
Levele tojásdad és erezett,

Termése kupacsos makkocska,

Hegynek is lett a névadója.

Platán

Szép világos a törzse,

Lapokban válik le a kérge,

Gömb alakú a termése,

Az álma Adyt ihleté meg.

Nyírfa

A kérge fehér alapon,
Fekete tarka,
Tavasszal csüng rajta,
Milliónyi barka.

Nyárfa

Toronymagas jegenye,
Szélben rezeg a levele,
Tavasszal a sok apró magja,
Szállingózik fehér pamacsban.

Akác

Amerikából azért érkeztem,

Hogy a homok kevésbé terjedjen,

Akár fehér vagyok, akár lila,

Tüskékkel ügyelek az ágaimra.

Gesztenyefa

A szelíd termése ehető,

A vadé pedig nem,

Levele formája hajaz,

Egy óriás tenyerére.

Tölgy

Kezdetben aprócska makkocska,

Majd megnő háznál nagyobbra,

Kocsányos, vagy kocsánytalan,

Ügyes kéz belőle szekrényt farag.

Fa

A csínytevő, rosszat tesz a tűzre,
Van, aki az erdőt nem látja tőle,
Vaskarikát belőle senki nem készít,
És még ő sem nőhet fel az égig.

Fenyőfa

népi gyűjtés

Hegy tetején születtem,

Fagyos szél sem bír velem,

Leveleim hegyesek,

Szúrnak, mint a kis szegek.