Egy

A sornak mindig a legelején áll,
Ha a fecskék száma, akkor várat még a nyár,
A budai kutyavásárt ennyiszer rendezték meg,
 A gyöke pedig egyenlő a négyzetével.

Estike

Napközben zárva,

Éjjel kitárva,

Ha illatát érezted,

Soha nem felejted.

Egres

Nagyapám úgy hívta köszméte,

De sok helyen ismerik piszkének,

Akiket rabul ejt a fanyar ízével,
Már nem ijeszti el a sok tüskével.

Elefánt

Óriási termetű ormányos,

Ki elvitte Hannibált Rómához,

A porcelánboltban igazán nincs helye,

És úgy tartják, hogy sohasem felejt.

Ember

Négy lábon mászik reggel,

Délben aztán két lábra kel,

Hogy mikor leszáll majd az este,

Már három lábon kecmeregjen. 

Emese

Álmában a turul,

Azt a hírt hozta,

Hogy e földön eztán,

A fiai uralkodnak. 

Erzsébet

Szemérmetes, ha Fejenagynak párja,

Ám ha függő, átível Pestről Budára,

A második áll élén a nemzetközösségnek,

És hát Istennek ő maga az esküvése. 

Eresz

Semmi dolga, ha süt a Nap,

De esőben biz sok akad,

Mert a vizet levezeti,

Mikor az a tetőt veri.

Eper

Kertedben termett

Veres szemek,

Melyeket lent,

Levelekkel rejtve

Lelheted meg.

Egér

Mezőn él, vagy ház zugában,

Amit talál megrágcsálja,

 Néha fehér, gyakran szürke,
Szapora és roppant fürge.

Esernyő

Ha fogod a görbe nyelem,

Az elázástól megvédelek,

Napsütésben itthon hálok,

De ha esik, utcán járok.

Eső

Lehet ónos, lehet csendes,

Mindenképpen elég nedves,

A felhőkből a földre tér,

A májusi aranyat ér.